Szent Imre Katolikus Általános Iskola és Óvoda

Gyerekszáj I.

Az óvodai élet mindennapjaiban többször előfordul, hogy a gyermekek számunkra viccesen fogalmaznak. Mi jót mosolygunk (magunkban) rajtuk, de ők ezt teljesen komolyan gondolják.

Ime néhány, amelyet feljegyeztem:

Nikinek arcképű gyulladása van.” (Balázs)

Ez a Trabant egy Suzuki.” (Zsolti)

Én már kipusztulok a nevetéstől.” „Valami nyüzsög a cipőmben.” „Aromás a kezem.” (Virág)

Kutya-táp, kutya-táp, Kutyafülű Aladár.” (P. Liza)

Én már több vagyok, mint voltam.” (J. Anna)

A Dávid majdnem megfojtotta a fülemet.” (M. Andris)

Ibolya néni kérdezte Bogitól, hogy kell e pisilnie. Erre ő: „Nem, majd szólok, ha bepisilek.”

Nincs hasmenésem, csak sárgát pisilek.” (Csenge)

A fent említett mondatok mosolyt csalnak az arcunkra; viccesnek tűnnek, de van, amikor megható az, amit egy gyermektől hallunk, és felmerül bennünk a kérdés: hogyan lehet ennek a pici gyermeknek ekkora hite?

Jézusom, tudom, hogy a Mennyekben vagy és nagyon szeretlek! Kérlek, áldd meg!” (énekelte Virág)

Elegem van az elegemből!” (Panka)

Á, rólam izzad a víz!” (Balázs)

Négyen nem hörcsögünk!” (Kristóf mondta a szürcsölünk helyett)

Sokáig ki volt szedve a fülbevalóm, és visszanőtt a fülem.” (P. Liza)

Én úgy tudok táncolni, hogy három lábon állok, és azt felemelem az égbe.” (Szabolcs)

Gyerekek, a szerelem az nem szerelem, mert az csak felnőttkorban jön elő.” (Sz. Anna)

Lili nátházik.” (Blanka)